A Lou Lou, a hazai fine dining éttermek nagy öregje. 1996-ban, még a nagy gasztrobumm előtt nyitott, utána 13 évig talpon is maradt. Rudits Károly hintalovas ékszerdoboza ez idő alatt, az itt élő külföldiek egyik kedvencévé vált, és számtalan elismerést besöpört. Christophe Deparday nagyon jó, francia konyhát vitt, de 2009-ben vége lett, az étterem bezárt. Közben a hazai gasztronómia is magára talált, sorra nyíltak a nívós helyek, majd a csillagok és szakács sapkák is megérkeztek. Ebben a mámorban, 2013 végén, Rudits Úr újranyitotta a Lou Lou-t, először Nagy Attila, később Horváth Ákos konyhai irányításával. A Székely Mihály utcában lévő étterem stílusát elég nehéz lenne definiálni, mindenfelé giccses tárgyak heverésznek, a rendezetlen könyvespolcon italok, poharak, dobozok és plüssmacik is helyet kapnak. A pincérek annyira merevek, és olyan komolyságot sugallnak, mint ha valamelyikünk élete múlna ezen a vacsorán.
Nagyon jó a fadobozkában kínált hajdinakenyér, a vaj viszont hűtő hideg, kenni nem, csak farigcsálni lehet.
Kacsa tea, gombóc, kacsahús, citrusos tavaszi hagyma. Erőteljes, tiszta húsleves, benne jóízű kacsahússal töltött gombóc.
Bélszín tatár, mustármag, szicíliai szárított paradicsom, szardella chips. A szépen megvágott bélszínhez, az étel nevében felsoroltakon kívül, caprit és olajbogyót kevertek, mellette minimálisan hőkezelt, krémes tojássárgája. Sajnos a túl sok karakteres hozzávaló, háttérbe szorította a főszereplőt. Kevesebb, több lett volna.
Atlanti tőkehal, sütőtök, endívia, yuzu, sáfrány. A tőkehal vákuumban készült, tiszta ízű és feszes, de a tálalást nem viselte jól, itt-ott eltöredezett. Alatta túlsűrített, rák ízű mártás, és jól sikerült garnírungok. A yuzu (japán citrom) talán a legfajsúlyosabb szereplője a tányérnak.
Pirított borjúszelet, borjúmirigy, "Saltinbocca", paraj. Kívül szépen pirult, belül rózsaszín a tejes borjúcomb, de szívós és rágós, nehezen fogyasztható. Nem alapanyag probléma, sokkal inkább technológiai pontatlanság. Nagyon jó a mogyoróburgonya, az elegáns parajpüré és a vajon futtatott mángold levél. Mellette bundázott, krémes borjúbríz.
Csokoládé, arabica kávé, PX, narancs, fehér csokoládé fagylalt. Piskótára ültetett csoki és kávé mousse, grillázs, morzsa, Pedro Ximénez cherry-vel és vaníliával készített narancslekvár, fagylalt melynek egyáltalán nem volt fehércsokoládé íze. Az összetevők közt nem alakult ki harmónia, az erősen tolakodó, kesernyés narancs, uralta a tányért.
Összesítés: A jelenlegi Lou Lou jellemzője a koncepció nélküliség, mely megmutatkozik a berendezésben, a szervizben, és néha a tányérokon. A pincérek ismerete hiányos a felszolgált ételekkel kapcsolatban, a mennyiségek még fine dining viszonylatban is alulméretezettek, az árak felülprezentáltak. Az egész légkört áthatja egyfajta modorosság. A konyhai teljesítményre adott pontszám zárójelbe kerül, a nem megfelelő ár/érték arány és egyéb tényezők miatt.
Értékelés: (12 pont) (a pontozásról bővebben itt olvashatsz)
Az adott pontszám a teszt napján tapasztalt teljesítményt tükrözi.
Az étterem weboldala: http://www.lou-lou.hu/
